nyílfarkú réce

Hazai elterjedés
Rendszeres, kisszámú fészkelő. Előfordulása a szikes tavak és mocsarak környékéhez kötődik. A MAP-felmérés időszakában (2014–2018) valószínű vagy biztos költését a Hortobágy térségében, a Csanádi-pusztákon, az Alsó-Tisza-völgyben, a hatvani cukorgyár ülepítőtaván és a Fertő tavon sikerült kimutatni. Korábbi költései a Dunamenti-síkságról, a Mezőföldről, a Balatonról, a Kis-Balatonról és a Hanságból is ismertek.
Vonuláskor szikes tavakon, víztározókon és halastavakon fordul elő. Az 1960-as években vonulása az alföldi szikesekhez volt köthető, még a Dunántúlon is megkereste a kis kiterjedésű szikeseket. Tavasszal szinte kizárólag az Alföldön vonult. Az 1986–1992 közötti számlálások szerint az őszi és a tavaszi vonulás során is az Alföldön jelent meg nagyobb számban. Az utóbbi két évtized számlálásai megerősítették korábbi előfordulási eloszlását, illetve azok napjainkra is vonatkozó érvényességét.

Időbeli előfordulás
Tavaszi vonulására egy február végi/március eleji maximum jellemző. Maradó állománya március végétől július végéig fészkel. Őszi vonulása szeptembertől indul, október – novemberi maximum után a példányszám januárra visszaesik. Kis számban áttelel.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 30–50, 2010–2012 között 0–40, 2013–2018 között 0–20 párra becsülték.

Természetvédelem
A vizes élőhelyek védelme, rekonstrukciója vagy létesítése elősegíti vonulását, fészkeléséhez természetközeli állapotú szikesek kellenek. A fészekpredátorok állományának apasztásával költési sikere javítható. Az ólomsörét használatának korlátozása és a vízivad-kíméleti területek kijelölése is támogatja védelmét. Magyarországon a kritikusan veszélyeztetett vörös lista-kategóriába tartozik.

Forrás: Faragó S. 2022. Nyílfarkú réce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 105–106.